1.rész: "Új barát."
Új lakó voltam, az építés alatt álló házamban voltam. Nincsen messze a várostól , egész kellemes és rendezett helyen van. De még is akármennyire is szépnek és jónak tűnt ez a hely, mint ha hiányzott volna valami a régi életemből. Hát persze, hisz még a házam építés és berendezés alatt állt. Ennek csodájára , amint a holmim nagyját kipakoltam , azonnal az egyik varázskönyvemhez nyúlva gyakorolgattam a varázslást. Szívem szerint a varázslás közelebb állt mint még bármi az életemben. Akár mennyire is szerettem volna egész nap a könyveimet bujni, eszembe jutott, hogy a többi lakónak is be kell mutatkoznom,és még ott van az a csomó munka is. Erre legszívesebben délután, mikor az idő szép, kerítenék sort . De rengeteg tenni valóm volt azon a napon még is csak , emelett. Először is beszerettem volna iratkozni az egyetemre, ahol tanulhatok kedvem és szokás szerint. Aztán körbejárni a várost, ahol rengeteg új és izgalmas dolgokra tehetek szert. Legfőbbképpen új barátokra tehetnék. Na de mindent csak a maga idejében. Mondogattam magamban és folytattam a kipakolást az új házamban. Hát persze, hogy a könyveimet pakolgattam és rendezgettem a polcon, amikor hírtelen kopog valaki az ajtón. Majd kinyitottam és egy pegasus állt az ajtó előtt. Hosszú fekete és pirosmelírozott sörénye, hófehér bőre és vörösen izzó szeme állt előttem az ajtóban:
- Szia!
- Szia....
- Ismerlek?
- (Nevet.)..nem ismersz.
- Hát persze, hogy nem.
- Az én nevem Mystic , örvendek.
- Örvendek, az én nevem......(mondaná, amikor)
- Gyere be és nézz körül.
- Kérsz egy kis kekszet teával?
- Igen, kérek köszönöm.
- Gyere ülj le ide!
Egy új ismerős már is , ezen a napon. Kicsit izgultam, hogy miről fogunk beszélgetni. Hisz annyimindenről lehetne beszélgetni. Tanakodtam el és merültem el a gondolataimban. Amikor a váratlan vendég a teáscsészéjét kavargatva felszólal:
- És...mi szél hozott ide "Equestria"-ba?
- Hát , tudod szeretem az ujdonságokat, és az új kalandokat.
- És beszerettem volna iratkozni az egyetemre, tanulni szeretnék varázsolni.
- Értem , hát akkor ez a hely tökéletes a számodra, barátom.
- Itt új dolgokra tehetsz szert, ebben biztos vagyok.
- Hát , remélem én is, hogy úgy lesz!
- Egyébként, nem messze lakom, majdnem hogy szomszédok vagyunk.
- Értem.....hát ez érdekes egybeesés, nem de?!
- De, igen az
- És..voltál már a városban?
- Még nem, de majd délután odakészülök.
- Remek, jó kis hely , hidd el gyorsan barátokra lelsz, igen még valami ha a városban jársz ajánlom hogy nézz be a cukrázdába, Pinkie nagyon finom sütiket készít ott, persze a te sütieid is finomak!
- Oh köszönöm, rendben megfogadom a tanácsod.
- Nos hát én azt hiszem, hogy megyek is!
- Már is?!......
- Majd még találkozunk, szia!
- Várj, mi a neved......?!
Ekkorra , magamögött hagyva becsapta az ajtót. Igen furcsa egy póni volt az biztos, de hát kedves és segítőkésznek tűnt. Gondoltam majd csak találkozunk még a mai nap folyamán. Így a teáscsészéket elpakolva, és a maradék sütit ami volt eltettem. Majd folytattam lelkesedve a pakolászást és a ház rendezgetését buzgó munkával. Később jött az építész, aki elmagyarázott nekem mindent a házzal való építéséről. Nem mint, ha sokat értettem volna, amit magayarázott, de lejegyzeteltem amit mondott. Majd később egy limonádéval és egy tál pitével kínáltam meg, hisz annyit dolgozott a csapatával a házamon. Majd mikor elmentek, az órára nézve láttam, hogy délután négy óra volt. Gyorsan felsöpörgettem a rumlit és elindultam a város irányában. Útközben helyes kis táblák álltak az útkereszteződésekben, ez nekem nagyon tetszett. Mentem az úton továbbra is, amikor egy zajra lettem figyelmes. Gyorsan felugrottam. Amikor már teljesen megijedtem a "pegasus" volt az, aki meglátogatott a mai nap folyamán.
- Megint te vagy az, mit csinálsz itt, nagyon megijdetem.
- Oh bocsi, sajnálom nemszándékos volt....
- Na , de miért bújkálsz, hisz az ég kék és a nap is szépen sütkérez.
- Az most tudod nem izgat, kicsit félénk vagyok, a többiek kicsit különcnek tartanak.
- Értem, de kérlek legközelebb ne hozd rám a frászt, ha akarsz akkor "pisszegj le".
- Rendben, úgy lesz!
- Nem akarsz velem tartani a városba?
- Nekem mindegy , hisz úgy sincsen jobb dolgom máma.
- Akkor jó, addig mesélhetsz nekem erről a varázslatos helyről egy kicsit.
- Hát persze, nem bánom.
Aztán mesélni kezdett nekem, a városról, a nevezetes, és csodaszép tájakról és az egyéb ünnepségekről, fesztiválokról amik gyakoriak itt Equestria-ban. Én csak hallgattam őt , egyre többet és érdekesebb dolgokat kezdett el nekem beszélni, nagyon tetszett ahogyan imitálja a többi póni szokásait és viselkedéseit. Végül a beszélgetés végére, odaértünk a városba. Nagyon vidámnak és mókásnak tűnt, sok póni és árús volt az utcán. Ahogyan megbeszéltük, először a cukrászdába igyekeztünk, aztán beiratkozni az egyetemre, tervezgettem előre. Mikor beértünk Pinkie már javában sürgött-forgott a púlt körül és a vendégeket szolgálta ki. Mi is leültünk egy asztalhoz, egyből választottunk magunknak egy italt és egy sütit. Később kihozta Pinkie és ő is megkérdezte, hogy hovavalósi vagyok én pedig csak feleltem, majd mikor elment elfogyasztottuk a sütiket és az italokat, finomak voltak és szépek, az illatuk is jó volt. Ezután elindultunk szét nézni még a városban, jól telt az idő. Csak hogy aztán eszembe jutott az egyetem. Gyorsan siettem, szaladtam az intézmény felé. Az új barátom, csak úgy suhant az égen kecses, és szép szárnyain. Előbb is ért oda, mint én. Bementünk, egyből egy teremnyi diák, és tanár fogadott minket, mindenkit sorba vizsgáztattak. Én gyorsan elolvastam a felvételi anyagát és tudásommal az igazgató és az oktató elé álltam. Nagyon igultam, először megkérték, hogy csináljak egy levitációt, majd telekinézissel emeljek fel tárgyakat. El telt egy fél óra, majd közölték velem hogy megfelelő vagyok az egyetem elvárásainak. Felvettek, nagyon örültem és a megkapott tankönyveket nézegettem buzgóan az úton hazafelé, de előtte egy adatlapot kellett át adnom az intézménynek személyes megjelenésemről, és kor, név elnevezésemről. A mai nap egész kellemesen indult, és zárult , elköszöntem az új barátomtól, akinek a nevét még a nap végére se tudtam meg, de se baj. Majd az új könyveimet is a többi közé tettem. Ezután készítettem egy bögre kakaót és egy félbevágott kalácsot vacsorának. Majd ezután, hosszú, fáradalmas munkám gyümölcseként megérdemeltem hogy az én, puha-pihe ágyamban aludhassak és pihenjem ki a fáradalmaimat holnapra, hisz holnap nagy nap lesz...............